WUDANG
Kínában több száz stílus- és wushu-iskola létezik, mindegyik különböző technikával és filozófiával, de a legnevezetesebb a Shaolin (a külső stílusok közül) és a Wudang (a belső stílusok közül), mindkettő egyforma tekintélynek örvend. Van egy mondás Kínában, amely így szól: ˝Északon minden tisztelet a Shaolin-é, míg délen nagyra értékelik a Wudang-ot¨.
A wushu stílusok több szempont szerint oszthatók fel. Földrajzi szempontból Kína felosztható északi (pl. changquan) és déli (pl. nanquan) részre. Mivel az északi kínaiak magasabbak voltak, mint a déliek, a hosszú mozdulatok kerültek előtérbe, rúgások és akrobatikus ugrások, míg a déli kínaiak kisebb növésűek, ezért az erőt és sebességet fejlesztették a test felső részén, gyors és erőteljes mozgásokkal, stabil állásokkal, sok ökölütéssel, amelyek pontosak és gyorsak.
A stílusok külső-belsőre történő felosztása írásban először Sun Lutangnál (1861-1932) fordul elő. A Sun stílusú taiji létrehozója meghatározta, hogy a bagua, xingi és a taiji belső stílusok. Általában a belső stílusok jellemezője a lágyság és rugalmasság, nyugodt mozgásokkal egybehangolt mély és természetes légzés. A test egészként működik, hiábavaló izomösszehúzódás nélkül.
A gyakorlatok többségét a belső stílusokban lassan gyakorolják, hogy javítsa az egész test egységét, és megőrizze a meditatív állapotot, ahol a figyelem befelé irányul. A valódi harcban a belső stílusok nagyon gyorsak, a test folyamatosan nyugodt marad, mert a belső erőt használja, az ún. neijin-t (nei=belső, jin=erő, hatalom) és nem a nyers izomerőt. A külső stílusoknál az edzések a fizikai erőre fordítanak figyelmet, valamint a technikák és alkalmazások gyors végrehajtására a harcban, a belső stílusokban a hangsúly már az elején a belső erő !!!! felé fordul, mint pl. a szellemi tudatosság, elme és energia vagy légzés kapcsolata. A belső harcművészetekben való előrehaladás a tudatban kezdődik és átterjed a testre. Gyakorlás alatt el kell távolítani minden gondolatot, és a figyelmet a gyakorlásra fordítani, így a tudat lenyugszik.
A nemgondolkodás a nagyon gyors gondolkodás állapota, így a gondolat és a cselekedet ugyanabban az időben történik. A wudang harcművészetben van egy szabály: ˝támadj miután ellenfeled támadott, de ő előtte üss”. Mikor a belső erő !!!! működését megértették és elsajátították, azok külső alkalmazásaira térnek, amint a fizikai test erősebb és egészségesebb lesz. Az erős test erős kung fu-t visz véghez, míg egy gyengébb csak gyengébbet.
Mindkettő stílusban ugyanarra az eredményre lehet jutni, a különbségek a kezdet és köztes szakasz. Az egyik különbség az, hogyan gyakorolják: bentről kifelé a belső stílusokban, és kintről befelé a külső stílusokban. Másik különbség az, ahogyan a formák mutatnak. A külső stílusok fizikai erőt használnak és így kemény, durva a formájuk. A belső stílusok belső erőt használnak támasztéknak a fizikai mozgáshoz, a nyugodtságtól a formák lágynak tűnnek.
A belső stílusban használt edzésre, hogy megkapják a neijint, van egy speciális qigong forma, aminek neigong a neve (belső gyakorlat, nei=belső gong=gyakorlat, jártasság). Külső stílusban waigongnak hivják (wai=külső). Egy példa a megnyilvánulásra: a belső erő fajin (robbanó erő, fa=kibocsájt, jin=erő) falinak is hívjak (li=erő, kapacitás) egy belső stílus technika, amellyel el lehet hajítani az ellenfelet nagy távolságra. Neijin-ek az az előnye hogy az idővel nő, ha szorgalmasan gondozzák, míg az izomerő csökken idősebb korban. Egy másik értelmezése a stílusok belső-külső felosztásának az, amely azt mondja hogy a neijiaquan (a belső harcművészetek családja, nei=belső, jia=család, quan =ököl harcművészet) csak családon belül adták tovább apától fiúnak, míg a waijiaquan (külső harcművészetek családja) mindenkinek elérhető volt, aki gyakorolni akarta.
A kínai harcművészetek az alapjául szolgáló vallás szempontjából is csoportosíthatók: Taoista stílusok (a Wudang-hegységben levő taoista templomokban), buddhista stílusok (leginkább a Shaolin stílus) és a muzulmán stílus (muszlim kisebbség gyakorolta Kínában). Figyelembe véve a fentieket azt mondhatjuk, hogy a wudang wushu belső stílusú harcműveszet, tradicionális, taoista eredetű ,a Wudang hegységből.
A wudang wushuban az emberi lény és a természet összhangjára törekszünk, a gyakorlásban előrehaladva elérhető az ember és a természet egysége.
Lásd még: